Traumatisztító Belső Utazás

Életünk meggyógyításához

és

szabadságunk megszerzéséhez

 

Az Utazás egyedülállóan hatékony eszköztárat kínál végtelen emberi potenciálunk felébresztéséhez és felszabadításához

 

A munka világszerte több százezer embernek segített megszabadulni az olyan problémáktól, mint a szorongás, a stressz, a depresszió, az alacsony önértékelés, a krónikus harag és a düh, a testi betegségek, a függőségek és az egészségtelen viselkedés, a szexuális vagy fizikai bántalmazás, a kapcsolati problémák és a halogatás. önszabotázs és karrier alulteljesítés.

A Traumatisztító Belsőutazás egy rendkívüli, de gyakorlatias eszköz, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy feltárják legmélyebb veleszületett potenciáljukat, és mélyrehatóan átalakítsák és meggyógyítsák életüket.

Küldetésem:
Szenvedélyem, hogy a Transformation Healing Metod erőteljes, életet átalakító eszközeit kínáljam minden kultúrájú, hátterű és életterületű ember számára. Célom, hogy minden érdeklődőt, függetlenül etnikai hovatartozásától, meggyőződésétől vagy anyagi helyzetétől, képessé tegyek a legmélyebb emberi és isteni lehetőségeinek megvalósítására. Imádkozzunk, hogy mindannyian részeseivé váljunk annak a tudatváltásnak, amelyet az emberiségnek és bolygónknak meg kell gyógyítania és virágoznia kell.

A traumatisztítás, nem teszi semmissé a történteket, azonban segítséget ad a hozzájuk fűződő érzelmek, elakadások átalakításához és a sejtemlékeink átprogramozásához, mely végül beindítja a gyógyulási folyamatainkat és meggátoljak, hogy tovább örökítsük, rossz programjainkat.

Amikor feloldottuk, testünk állandó készenléti állapotát, megszűnik a „harcolj, menekülj, vagy lefagyás- önvédelmi mechanizmusunk, testünk visszaáll a normál működésre.

Testünk az egyensúlyra törekszik, tehát ha megszűnik a veszély jelzés, automatikusan visszaállítja a homeosztázist.

Az öngyógyítás képessége nem valamiféle csoda, és nem csak egyes emberek kiváltsága.

Ez pusztán racionálisan, biológia és biokémia.

Mindazonáltal, az oda vezető út, megnyithatja bennünk a spirituális kapcsolódásunkat az Univerzummal, a Teremtéssel, a Mindenséggel, mert ez a folyamat elvezet bennünket a belsőbölcsességünkhöz, a Forrásunkhoz, ami mindannyiunk eredendő összekapcsolódása.

Mint ahogyan már számtalan helyen olvashattad ezen az oldalon, tudományos bizonyítékok vannak arra, hogy a szent-hármasság (vallásodnak megfelelően nevezd át), mint a Test-Lélek-Tudat nem választható el egymástól.

Így, ha az egyik „részünk” serül, hatással lesz a többi részünkre.

Ha gyógyul az egyik, gyógyul a többi is.

A traumatisztító Belsőutazással

Feltárjuk, azokat az eseményeket, amiknek a sejtbe ágyazódott, érzelmi maradványai, jelenlegi életedet még nehezítik. Azokat is, amiket nem Te éltél át, amiket generációk óta öröklődik a családodban, és azokat is, amikre nem emlékszel, mert túl kicsi voltál, vagy mert annyira sokkolt, hogy jobbnak láttad azonnal eltemetni és kitörölni még az emlékét is. (ami az éber-elméből sikerülhetett is).

 

„Tudd, hogy bármi érkezik az életedbe, az Isten ajándéka, és biztos, hogy hasznodra lesz, feltéve, hogy maximálisan kiaknázod. Csak az okoz majd gondot számodra, amire a saját elképzelésed alapján te magad törekszel. „

Tudd, hogy:
Ha tökéletesen jelen vagy a fájdalom számára, akkor minden fájdalom 5-7 nap alatt véget ér.

Néha úgy gondolom, hogy a betegségünkről olykor kiderülhet, az volt a legnagyobb ajándék, amit csak kaphattunk.

„Amikor megértettem, hogy nem az elhatározásomon vagy akaratomon múlik a bennem zajló folyamat, hogy nem én csinálom, hanem történik velem. Szervezetem bölcsessége vette át az irányítást, és természetes módon, tökéletesen alakította a sejtjeimet, teljesen önmagától, anélkül, hogy nekem bármit is kellet volna tennem.”-Az elmém végre elhallgatott, nem volt már több ítélete, kritikája számomra, és a tény, hogy tudatos gondolkodásom segítsége nélkül is minden tökéletesen működik. Nagyszerű élmény maga a testi gyógyulás is, de talán még nagyobb öröm, hogy már rendelkezem azzal a módszerrel, amivel befolyásolni tudom testem minden egyes sejtjét.”

Amikor meggyógyulunk, már nehéz elképzelnünk, hogy valaha is mások voltunk, mint egészségesek és kiegyensúlyozottak.
Figyelmeztetem azokat, akik rendszeresen utaznak, hogy ne felejtsék el állapotuk változását módszeresen figyelemmel kísérni. A siker, további sikereket szül. Ezért is különösen hasznos gondosan följegyezni a jelentkező változásokat.

Az utazás után olykor némi időre van szükség ahhoz, hogy a gyógyulás teljessé váljon.

Minden egyes utazásnál a bennünk lévő, végtelen intelligencia dönti el, hogy adott esetben milyen ütemű gyógyulás az optimális.
Gyakran úgy működik a dolog, mintha megnyomnánk egy gombot, és a viselkedésminta vagy a testi betegség szinte azonnal és nyom nélkül eltűnik. Máskor azonban olyan, mint amikor egy ventilátort kikapcsolunk: -a forgólapát fokozatosan lassul le, csak egy idő múlva áll le teljesen. Az utazásnál is sokszor ez történik. Nincs két egyforma utazás, még ugyanannál az ember esetében sem. Nem létezik „normális” gyógyulási idő.

A belső „munka” pozitív „mellékhatásai”:

Akik a Traumatisztító Belsőutazásba mélyen megmártóznak abban, amit én belsőbölcsességnek, illetve végtelen intelligenciának nevezek, gyakran beszámolnak, arról, hogy bizonyos szokások és önkorlátozó hiedelmek, maguktól megszűnnek, anélkül, hogy azokon külön és célzottan dolgoztak volna. Minél többször kerülnek kapcsolatba igazi énjükkel, annál inkább fölöslegessé és természetellenessé válnak a régi, romboló szokások és minták.

„Amikor megérkeztem a különböző szinteken átjutva a saját belső-bölcsességemhez, -a saját lelkemhez- az olyan drámaian gyönyörű élmény volt, hogy elhatároztam, többé nem akarok nélküle élni.
Úgy éreztem, egész életemben ezt a belső nagyságot kerestem. Ezt a szeretetet, ami mindannyiunk legbelsejében ott lakik. Amikor ezt a szépséget a saját szívemben tapasztaltam meg, megfogadtam, hogy hűséges maradok hozzá. Igaz és hű maradok ahhoz a „fényhez”, amit önmagamban megtaláltam.

Nem akarok semmi olyat tenni, ami eltakarná, bemocskolná vagy meggyalázná ezt a ragyogást. Nem akarok mást, csak mindig ennek a jelenlétében maradni. Egyszerűnek és tisztának lenni. Megtaláltam magamban a „Fényt”, és ezt védeni és tisztelni akarom. Megértettem, mit jelent a mondás: „a test a lélek temploma” – „
Csodálatos, hogy a lelkünk, mennyire segíteni akar nekünk, hogy megtapasztaljuk a szabadságot! – csak úgy mellékesen, elmúlt az évtizedek óta fennálló hátfájásom.
Ha egyszer megtapasztaljuk a belső „fényünket”, nem tesszük többé vissza a „lámpaernyőt”, hogy letompítsa a fényünket. Vigyázunk rá, és nem teszünk többé olyat, ami elhomályosítja.

„A legnagyobb félelmünk nem az, hogy képességeink szerények. A legnagyobb félelmünk, hogy végtelenül erősek vagyunk. Fényünk, s nem pedig sötétségünk az, amelytől leginkább rettegünk.

 

Azt kérdezzük magunktól:

Ki vagyok én, hogy ilyen fantasztikus és csodálatos legyek?” – Nos ki vagy Te, hogy ne legyél az?

Azzal, hogy a jelentéktelent játszod, nem használsz a világnak.

Semmi megvilágosodottság sincs abban, ha összehúzod magad, csak hogy a körülötted élők ne érezzék magukat kicsinek.

Arra születtünk, hogy ragyogjunk, ahogyan a gyerekek ragyognak.

Arra születtünk, hogy élő bizonyítékai legyünk a bennünk élő Isten nagyságának.

Ez a nagyság nem csupán egy-két emberben él: ott van mindenkiben.

Ha hagyjuk, hogy fényünk ragyogjon, önkéntelenül másoknak is engedélyt adunk, hogy ugyanezt tegyék.

Ahogy megszabadultunk félelmeinktől, jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat.”

Nagyon gyakran nem csupán nagyszerűségünkre, ragyogásunkra borítunk lámpaernyőt, hanem érzelmeinket is megpróbáljuk letakarni, letompítani, különösen igaz szenvedélybetegségek esetén. A szenvedélybetegségek, arra szolgálnak, hogy elvonjuk a figyelmünket valamilyen mély, érzelmi problémáról, amivel-úgy véljük-nem tudunk megbirkózni, vagy amivel nem akarunk szembenézni.
Kultúránkban nagyon felületesen és előítéletekkel terhelt próbálkozás folyik a szenvedélybetegségek mint: alkohol, szerencsejáték, szexfüggőség, kényszeres vásárlás, túlzott evés-cukorfüggőség stb.-csak a felszíni megjelenést kezeljük, ahelyett, hogy a viselkedés gyökerét, a kiváltó okot keresnénk.
Tudatában lehetünk például a túlsúlyunknak, ezért elkezdünk diétázni, koplalni és többet sportolni. Ilyen módon azonban, a viselkedést kezeljük, de nem foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy „miért is eszem állandóan?” –
Így aztán legtöbbször csupán rövid ideig tudjuk betartani a diétát, majd a régi viselkedési minta- a lekínlódott kilókkal együtt…-visszatér. Miért? Mert nem jártunk utána, hogy az állandó kényszeres eszegetés mögött valójában mi is húzódik meg.
És mivel a probléma érzelmi gyökere továbbra is érintetlenül funkcionál, a kilóink is visszatérnek „vígasz-képpen”.
Sok esetben nincs is tisztában azzal, hogy érzelmi probléma áll az állandó nassolás mögött, hiszen lenyomta, „aludni küldte”, még mielőtt lehetősége lett volna, hogy egyáltalán érezze.
Gyakran halljuk, megvigasztaltam magam egy kis édességgel- vagy lottóval- vagy új cuccal- vagy éppen szex-el- ki mivel.
Nos milyen érzésért, vagy érzelmi problémáért jár kárpótlás?
Az étel, vagy a függőségünk, tompítja egyéb érzékelésünket. Szó szerint benne tart a „lefagyott” állapotban, ahol nem kell a valóságot érzékelnünk. Egy általunk felépített kőfalakkal körülbástyázott illúzióvilágban. És gondolkodó elménk arra is képes, hogy racionálisnak tűnő, logikus magyarázatokat prezentáljon számunkra. Azután marad a szégyen, a megbánás, a bűntudat, amikkel bebizonyítjuk magunknak újra, hogy „fabatkát sem érünk”, és hatalmas önsajnálatunkban, újra és újra megvigasztaljuk magunkat. A saját kőfalainkon belül futjuk a köreinket, míg végül valamelyik részünk megelégeli és beadja a kulcsot. Összeomlik az egészségünk, vagy az életünk.

 

Javaslom próbáld ki az alábbi kísérletet:
-Csukd be a szemed ! Gondolj vissza egy közelmúltbeli alkalomra, amikor megint valami nassolni valót kerestél. (itt vedd a saját függőségedet-szóval mielőtt azt újra megetted) – Egy megtörtént konkrét esetre gondolj! Egyre! -Ha már fölidézted az emléket, tekerd vissza a filmet néhány másodperccel (vagy órával, ha több idő kellett a beteljesülésig) -, egészen addig a pillanatig, amikor az a bizonyos impulzus(érzés) ért, aminek hatására nassolni (egyebet) vágytál. (Várok egy kicsit, hogy bejöjjön az emlék). Pontosan mit is éreztél közvetlenül azelőtt, hogy meghoztad a döntésedet, hogy na eszem valamit”?

Színte mindenki meglepődik, amikor felfedezi az evésre (bármire) indító impulzus előtt megjelenő érzését. Egyértelműen kiderül, hogy az elől szaladt el és nyomta le valamilyen finomsággal újra a mélybe.
Sokszor az üresség, értéktelenség, magányosság, kétségbeesés vagy szorongást találjuk a háttérben. Általában nagyon erős és mély érzelemről van szó. Amint megneszeljük, hogy közeledik, hogy onnan valahonnan mélyről törne fölfelé, már nyúlunk is a finomságért, a vígasztalóért, hogy elkerüljük az érzést, hogy elfussunk előle, és visszaküldjük „aludni”.

„Ébredjünk fel!”
Ha sikerült azonosítanunk az elkerülni próbált érzést, akkor már csak használnunk kell a rendelkezésünkre álló módszert: tegyünk egy érzelmi utazást
De ha újból és újból evéssel (vagy a függőségünkkel) fojtjuk el az érzést, akkor vajon hogyan jutunk el valaha is a mélyben rejlő okokhoz? – amik megnehezítik az életünket-

Az utazás szempontjából az életkorunk nem számít.
Akárhány évesek is vagyunk, valahogyan mindannyian érezzük, hogy él bennünk valami nagyobb és szabadabb. Valahol mindannyian tudjuk, hogy nagy dolgokra vagyunk képesek, és titokban vágyunk is rá, hogy kapcsolatba kerüljünk képességeinkkel, és nagy dolgokat valósítsunk meg.

Nagyon sokan jönnek testi betegségekkel a traumatisztítás utazásra, pld: -krónikus fáradsággal, daganatos betegségekkel, SM-el, ízületi gyulladással, hát és derékfájással, akut térdfájással. Mások alvási problémáktól vagy krónikus depressziótól szenvednek. Egyesek apátiásnak vagy letargiásnak érzik magukat. Megint mások különféle érzelmi problémákkal küszködnek, pl. időnként elviselhetetlen dühöt éreznek, vagy tudják, hogy túl érzékenyek a kritikára, alacsony szintű az önértékelésük. De olyanok is akadnak, akik félnek nagyobb közönség előtt beszélni, vagy halogatják a fontos döntéseket, ami persze jelentősen kihat az életükre. Mások túlzottan aggódnak, arról panaszkodnak, hogy nem bírják a feszültséget, a stresszt. Aztán jönnek olyanok is, akik eddig nem tudtak leszokni az alkoholról, a dohányzásról és egyéb függőségükről. Sokan azért jönnek el, mert nem tudnak túl jutni a szerettük elvesztése okozta fájdalmon, vagy valamilyen szexuális problémájuk van, ami miatt a magánéletükben csak vergődnek.
Azért jönnek, mert érzik, hogy képesek ugyan nagy dolgokra, de valami visszatartja őket, valamilyen „rejtett kényelmi zóna” megakadályozza, hogy elérjék a bőségnek, a gazdagságnak és a sikernek azt a fokát, ami pedig számukra elérhető lenne.
Minden esetben sikerült eljutniuk problémájuk gyökeréig, akár érzelmi, akár testi ügyről volt szó, és utazásukkal fölszabadították magukat, s így részt vállaltak a gyógyulásukban.

Várlak szeretettel Téged is !