Az 1-típusú cukorbetegség

Örökletes okok is lehetnek :

 

Ha a családban a cukorbetegség örökletes, esetleg az apám, vagy már a nagyapám is ebben szenvedett, és én is diabéteszes vagyon, akkor ez inkább azt jelenti, hogy a nagyapám mélységesen szomorú volt, ahogyan az apám és ahogyan én is.

Ha öröklődésről beszélünk, inkább arról van szó, hogy a szülők, nagyszülők, gondolatai, érzelmei, vagy belső konfliktusai nem lettek megoldva. Tovább rontja a helyzetet, ha mi is beszereztünk néhány mély nyomot hagyó, fel nem dolgozott traumát, a korai gyermekkorban, vagy akár később is.

Mivel a cukor a szeretetet, a gondoskodást, a gyengédséget jelképezi, a cukorbetegség belső szomorúsághoz hasonló érzésekről árulkodik. Ha cukorbeteg vagyok, akkor általában, több, egymást követő bánatot, csalódást élek meg, vagy gyengédség nélküli elfojtott érzelmeket.  

A gyengédséget, örömet, folyamatosan fájdalom váltotta fel.

A gyermekkorban átélt, trauma lehet; – a gondozó hangulatingadozásai, ami lehet, függőségtől, stressztől, de lehet a szülő bűntudata a nem megfelelő kötődés miatt. (Nem szeretem eléggé a gyermekemet; -nem tudom kifejezni a szeretetemet (ezért bűntudatom van, amiért szomorú vagyok), ; Nem tudok gondoskodni megfelelően, vagy ; Inkább elfolytom az érzéseimet, nem mutatok gyengédséget, nem engedem túl közel, mert akkor kiderül, hogy nem kötődőm úgy ahogyan elvárható lenne.

/Ez csak egy példa: – ha úgy érzed ez nem rád vonatkozik, csak hagyd figyelmen kívül. Ha mégis tisztázni szeretnéd, ajánlom a Transformation Healing Metod-programot, vagy egyszerűen csak a Transformation belső utazást/

 

Mit talált a tudomány?

Akár T1D-s, akár más krónikus betegségben szenvedőknek, a kutatások segíthetnek megérteni, miért és hogyan alakult ki krónikus betegsége.

Olyan kutatásokat mutatok be, amelyek bemutatják, hogy a trauma hogyan növeli az 1-es típusú cukorbetegség és más betegségek kockázatát, kezdve a terhességtől, a születéstől és a csecsemőkortól.
Ennek nem az az oka, hogy ezek a betegségek pszichés eredetűek, hanem az, hogy a környezeti stressztényezők, mint például a fertőzések, toxinok és mind a fizikai, mind a pszichológiai traumák kiválthatják és meghosszabbíthatják a sejt veszélyreakcióját, valamint az idegrendszer fenyegetésérzékeléseit.

Az 1-es típusú diabéteszben végzett traumakutatás legfőbb okait előzőekben tévesen elvetették

Tévhitek és Tények

Tévhit:

A T1D tisztán genetikai eredetű.

A kutatás:
A T1D kialakulásának kockázatára hajlamosító gének nem fejezik ki magukat elszigetelten. Idővel kölcsönhatásba kell lépniük a környezettel, hogy megnyilvánuljanak a betegség tünetei.

Tévhit;

A trauma minden hatása pszichológiai, így nem lehet a T1D kockázati tényezője.

A kutatás:

Ez az elavult nézet. A traumának számos hatása van, többek között a fiziológiára, a biológiára, a HPA (hipotalamusz-hipofízis-mellékvese) tengelyre és az idegrendszer szabályozására.

A következők szintén téves és elavult hiedelmek a traumáról, mint a T1D kockázati tényezőjéről;

  • A háború nem növelte a cukorbetegség arányát, így a trauma nem lehet kockázati tényező.

  • A nemkívánatos események gyakoriak. Mivel a legtöbb embernél nem alakul ki T1D trauma után, ez nem lehet kockázati tényező.

  • A munkavállalói kártérítés esélye, hamis vagy eltúlzott traumákra ösztönözhet embereket.

  • A T1D oka csak a hasnyálmirigy adott szervét érinti.

  • A trauma szerepének nincs értelme, ha a cukorbetegség túl soká kezdődik a kitettség után.

Mik azok a súlyos életesemények (SLE)?

A T1D és más krónikus betegségek kutatói gyakran használtak kérdőíveket a jelentős, negatív vagy pozitív életesemények azonosítására.
Ezek a kérdőívek olyan események széles skáláját fedik le, amelyek stresszesek lehetnek, vagy amelyekkel nehéz megbirkózni vagy alkalmazkodni.

A legtöbb ilyen tanulmányban értékelt súlyos vagy súlyos életesemények (SLE) példái a következők:

  • egy szülő elvesztése, például halál vagy válás miatt

  • családi káosz, zavar vagy konfliktus

  • ha a szülő súlyos lelki vagy testi betegségben szenved

  • kórházi kezelés nem a T1D-vel kapcsolatos okok miattbalesetek

  • örökbefogadott vagy nevelőszülői gondozásban volt

  • ha egy szülő börtönbe kerűlt

  • szülő, barát, testvér vagy nagyszülő halála

  •  a szülő súlyos testi,  vagy lelki betegsége

  • új kezdetek, például új iskolakezdés vagy új tanév kezdete, iskolaváltás, szülő munkába állása, új testvér érkezése, költözés

  • stressz vagy trauma jelzései; mint például iskolai vagy baráti kapcsolatok fenntartásának problémái,

  • elalvási nehézségek,

  • viselkedésbeli változások vagy gyakori rémálmok

Igaz e, hogy a trauma kiváltja az 1-es típusú cukorbetegséget?

 

1976-ban az a felfedezés, hogy immunrendszerünk megtámadhatja saját sejtjeinket, hogy autoimmun betegségeket okozzon, új lehetőségeket kínált a cukorbetegség kutatásában.

Könnyebbé tette a különbségtételt az 1-es típusú cukorbetegség, a betegség kevésbé gyakori autoimmun formája között, amely inzulint igényel, és gyakran gyermekkorban kezdődik; és a 2-es típusú cukorbetegség, amely gyakran, de nem mindig társul súlygyarapodással, és amely egyre gyakoribb a gyermekeknél is.
A tanulmányok elkezdték megvizsgálni, hogy a trauma növeli-e az 1-es típusú cukorbetegséget.

Az alábbiakban bemutatott tanulmányok többsége kontrollcsoportot használt, amely magában foglalja mind a T1D-s résztvevők, mind a hasonló, például életkoruk szerint, de nem T1D-s résztvevők kiválasztását.

A kérdés az volt: Kiválthatja a trauma a T1D kialakulását?

A tudomány válasza :

A trauma kiváltja az 1-es típusú cukorbetegség kialakulását, és hozzájárul annak kialakulásához, A Chronic Illness Trauma Studies kutatása szerint.

Történelem:

Az i.sz.e. 200-ban, az 1600-as évek végén és az 1900-as évek elején végzett megfigyelések azt sugallták, hogy a stressz és a trauma kiválthatja a T1D kialakulását.
Sok tanulmány, amely először azt vizsgálta, hogy a súlyos életesemények növelik-e az 1-es típusú cukorbetegség kockázatát a megjelenése előtti időszakban, hasonló következtetésekre jutottak.

  • A kutatók a T1D megjelenése előtti évben több SLE-t találtak Svédországban 5-9 éveseknél, Magyarországon 10-14 éveseknél, Montrealban, Quebecben pedig 17 év alatti gyerekeknél. Kanadában, az idősebb korban T1D-vel diagnosztizált egyének több SLE-t tapasztaltak.Egy franciaországi vizsgálatban a megjelenés előtti 12 hónapban, illetve az Egyesült Királyságban a megjelenés előtti három évben.Az Egyesült Királyságban végzett vizsgálat azon résztvevőinél, akiket 21 éves koruk után diagnosztizáltak, több volt az SLE-s betegek száma, mint a fiatalabbaknál.

  • A DISS kérdőíveket küldött minden 15-34 év közötti személynek, akiknél nemrégiben T1D-t diagnosztizáltak Svédországban.

  • A Swedish Childhood Study -hoz hasonlóan minden T1D-ben szenvedő gyermekhez, 2 nem cukorbeteg kontrollt választottak ki, amelyeket kor és nem szerint egyeztettek. A szerzők azt vizsgálták, hogy a súlyos életesemények növelik-e az 1-es típusú cukorbetegség kockázatát a kialakulás előtti 12 hónapban.

Annak ellenére, hogy kijelentették, hogy nincs különbség, a DISS-eredmények azt mutatták, hogy a T1D-ben szenvedő egyénekben sokkal magasabb volt a súlyos betegségek aránya, gyakrabban kerültek kórházba több mint egy hétig, és gyakrabban veszítették el az egyik vagy mindkét nagyszülőt a betegség megjelenése előtti évben.
A T1D-ben szenvedő résztvevőknek 6 további SLE-je volt a 26 kérdésből álló felmérésben, amelyek gyakrabban fordultak elő, mint a kontrolloknál. Mind a 9 eredmény statisztikailag szignifikáns volt.

Ezek közé tartozott a kevesebb siker és a több megoldatlan konfliktus a házastársakkal. Nehezen értették meg, hogy a fennmaradó SLE-k miért okoznak vagy tükrözhetnek problémákat, és ez lehet a része annak, hogy az SLE-k miért nem szerepeltek kockázati tényezőként következtetéseikben.

  • A súlyos betegség, például a T1D diagnosztizálása életveszélyes és traumatikus lehet.

  • A kórházi kezelés is lehet traumatikus, és intenzív tehetetlenségi állapotot és kétségbeesést is kiválthat, különösen gyermekeknél.

Hagglof tanulmánya egy nagyobb svéd gyermekkori tanulmány része volt, amely a T1D számos további környezeti kockázati tényezőjét vizsgálta, mint például az étrendet, a fertőzéseket és a vakcinákat. Ezen tényezők mindegyike önállóan növelte a kockázatot. Dahlquist és kollégái összefoglalták eredményeiket;

Az összes vizsgált környezeti kockázati tényező közül (étrend, vakcina állapota, fertőzések, stressz) a diagnózis előtti évben tapasztalt pszichés stressz volt az egyetlen olyan tényező, amely befolyásolta a T1D kialakulásának korát, ami arra utal, hogy ez váltotta ki a betegség kialakulását.

Hagglof és munkatársai svéd gyermekkori tanulmánya megjegyezte, hogy az SLE-k száma csak akkor volt szignifikáns, ha mind a VALÓS, mind a VESZÉLYEZETT veszteségeket figyelembe vettük.

Más szavakkal, az eseményeknek nem kell nyíltaknak, súlyosaknak vagy ténylegesen életveszélyeseknek lenniük ahhoz, hogy hatással legyenek az egészségre és a T1D kockázatára. Ráadásul ezek olyan események, amelyek a családon belül történtek, és nem a gyermektől függetlenül. A szerzők azt feltételezték, hogy az ilyen SLE-k elkerülhetetlenül nagy stresszt okoznak a gyermekek számára.

A traumáról alkotott értelmezésünk szerint az SLE hatásai nem annyira bizonyos típusú eseményekre vonatkoznak, hanem inkább arra, hogy ezeket az eseményeket az egyén hogyan érzékeli és tapasztalja.

Egy autóbaleset például életveszélyesnek vagy teljes sokkhatásnak tűnhet egy személy számára, de nem nagy baj a másik számára. Ugyanaz az esemény, más élmények és hatások.

A kérdés az, hogy okozhat-e a stressz, a trauma vagy súlyos életesemények T1D-t, Illetve növeli-e az 1-es típusú cukorbetegség kockázatát a súlyos életeseményeknek való élethosszig tartó kitettség?

Leaverton és munkatársai egy 1980-as észak-kaliforniai tanulmányban azt találták, hogy a T1D-s gyerekek életük során többször voltak kitéve SLE-nek, és több családi konfliktusban szenvedtek, mint egészséges társaik.

Az egészséges gyerekekhez képest kétszer annyi gyermek veszített el egy szülőt, vagy volt válás problémája, szenvedett el érzelmi vagy fizikai bántalmazást és elszakítást- különválást, halál miatt bekövetkezett örökbefogadás, vagy intézményi, illetve nevelőszülői gondozás alá került, akiknél kialakult a T1D.

Ezeknél a gyermekek, több zavart is tapasztaltak családjukban, például; – konfliktusokat és krónikus testi vagy lelki betegségeket az egyik vagy mindkét szülőnél. Ezenkívül a szülők elvesztésével és a családi káoszban szenvedő cukorbeteg gyerekek sokkal gyakrabban kerültek kórházba cukorbetegségük szövődményei miatt (súlyos acidózis, kiszáradás és kóma), mint a többi T1D-s gyermek a vizsgálatban.

Ezek az eredmények alátámasztják annak lehetőségét, hogy az SLE-k hozzájárultak, a betegség megjelenéshez.

A korábban idézett 1989-es kanadai tanulmány az élethosszig tartó expozíciót vizsgálta, és csak azt találta, hogy az SLE-k megnövekedtek a megjelenése előtti évben. Vizsgálatukban nem hozták összefüggésbe a megnövekedett kockázatot a szülő elszakadás vagy a válás miatti egyik szülő elvesztésével. Nem világos, hogy a kaliforniai tanulmányban részletezett szülői veszteség egyéb formáit is értékelték-e. Ez azon kevés tanulmányok egyike, amelyek nem találtak kockázatnövekedést a kezdet előtti időszakon kívül.

1995-ben egy átgondolt svéd tanulmány, amelyet Thernlund és munkatársai végeztek gyermekgyógyászati klinikán 0-14 éves gyermekeket és tinédzsereket értékeltek. Leavertonhoz hasonlóan ők is nagyobb arányban észlelték a családi káoszt azoknál a gyerekeknél, akiknél végül kialakult a T1D.
Az élethosszig tartó expozíciót vizsgáló tanulmányaik során az SLE-k majdnem kétszer olyan gyakoriak voltak az élet első két évében.
Azt is megállapították, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknél kialakult a T1D, több olyan esemény is volt, amelyekhez egész életük során nehéz volt alkalmazkodniuk.
A harmadik megállapítás az volt, hogy a viselkedési problémák, például a színészkedés, amelyek gyakran az SLE-nek való kitettséget tükrözik, minden korcsoportban magasabbak voltak.

A kutatók ezt a kérdést úgy is megvizsgálták, hogy még korábbra néztek.
Súlyos vagy nemkívánatos események terhesség, szülés és csecsemőkor alatt
Azok a kutatások, amelyek azt vizsgálták, hogy a súlyos életesemények növelik-e az 1-es típusú cukorbetegség kockázatát, a terhesség, a születés és a csecsemőkor során fellépő káros csecsemőkori élményeket (ABE) is megvizsgálták.

A korai életszakaszban előforduló SLE-k, amelyekről megállapították, hogy növelik a T1D kockázatát, a következők:

  • koraszülött,

  • anyai betegség, például pre-eclampsia (toxémia),

  • császármetszéssel történő szülés (20%-kal megnövekedett kockázat a metaanalízis szerint),

  • légúti betegségek újszülötteknél,

  • vércsoport-inkompatibilitás

  • amniocentézis

  • születési szövődmények, beleértve a farfekvést, a vákuum-kiszívás vagy a fogó segítségét

 

 

Ezen eredmények miatt Gisela Dahlquist svéd kutató és mások azon töprengtek, hogy az ilyen korai események kockázatot idézhetnek elő, kockázati hajlamot indukálhatnak vagy kiválthatnak-e, vagy más módon szerepet játszhatnak-e a T1D előidézésében

T1D: Hasnyálmirigy, gének és az idegrendszer

Dahlquist azt javasolta, hogy a legkorábbi kockázati tényezők között, amelyek jóval a T1D kialakulása előtt előfordultak, az volt a közös nevező, hogy mindegyik stresszes.

Egy másik közös kapcsolat, amelyet ő és kollégái azonosítottak, az volt, hogy az anyák és a csecsemők elkülönítették egymástól.

Ezt egy másik, kutatás írja le, amely elmagyarázza, hogy az anya-csecsemő elválasztása hogyan befolyásolhatja az idegrendszer szabályozási és fiziológiai mintázatait, hogy hosszú távon befolyásolja az egészséget.

 

Kiderül, hogy nem a hasnyálmirigy az egyedüli probléma a T1D kialakulásában, ez nem a közvetlen ok, és nem az, hogy az inzulintermelő sejtek nem működnek megfelelően.

Az idegrendszer, amely a vércukor- és inzulinszintet a hasnyálmirigy működésének befolyásolására irányítja, valamint a gének szintén szerepet játszanak a T1D patofiziológiájában.

Az idegrendszer és a gének más krónikus betegségek patofiziológiájában is szerepet játszanak.

 

A súlyos életesemények növelik az 1-es típusú cukorbetegséggel kapcsolatos antitestek kockázatát

Amikor az 1970-es évek végén lehetővé vált az antitestek vizsgálata, kiderült, hogy az immunrendszer aktiválásának ezek a markerek a T1D megjelenése előtt egy évtizedig vagy még tovább is jelen lehetnek.

Az antitestek teljesen feloldódhatnak, ingadozhatnak anélkül, hogy a betegség valaha is kialakulna, vagy folyamatosan növekedhetnek a T1D kezdetéig.

A kockázat az antitestek számának és típusának felhalmozódásával nő.

Az antitestek kifejlődésének sebessége a megjelenési életkorhoz is kapcsolódik,  és a diagnózis fiatalabb életkorban történik, amikor az antitestek gyorsabban fejlődnek.

 

Egyes tapasztalatok és életesemények csökkentik (pufferelik) a T1D kockázatát

Robinson és Fuller, akik az Egyesült Királyságban végzett vizsgálatot 17 és 34 év közötti fiatalokkal végezték, akik a megjelenése előtti 3 évben több SLE esetén fokozott kockázatot mutattak, egy kis és nagyon érdekes nyomon követést végeztek annak felmérésére, hogy az SLE-k befolyásolják-e az antitesteket.  A T1D-ben szenvedő egyének családtagjait tesztelték antitestekre, és 5 évig követték őket.

Az 5 éves vizsgálat során a második családtag, akinél kifejlődött a T1D , több SLE-t tapasztalt, mint az antitest-pozitív családtagok, akiknél a betegség nem fejlődött ki.

Ezenkívül az antitest-pozitív családtagok, akiknél nem alakult ki T1D, szintén több támogató kapcsolattal rendelkeztek az életükben, mint például a barátok, és gyakoribb volt a közvetlen kapcsolat és kapcsolat másokkal. A szerzők azt javasolták, hogy ezek a védőfaktorok „pufferként” működjenek, és ellensúlyozzák az SLE-k negatív hatásait.

Az antitestvizsgálatok és -mintázatok lehetővé tették a kutatóknak, hogy belássák, hogy a T1D kockázata már évekkel a kialakulása előtt is kialakulhat, hogy az SLE befolyásolhatja a diabéteszbe való előrehaladást, és hogy az erőforrások pusztíthatják a nemkívánatos életesemények hatásait, hogy késleltesse a kialakulását, vagy esetleg megakadályozza a kialakulását. a T1D.

 

Egy másik lehetséges puffer a szoptatás.  A szoptatás több olyan mechanizmuson keresztül hat, amelyek befolyásolhatják az egészséget.

 

Míg az anyatejből származó táplálkozási hozzájárulás valószínűleg fontos szerepet játszik a hosszú távú egészségben, további kutatások szerint a hatások összetettebbek és finomabbak.

Az SLE-nek az anya-csecsemő interakciókra gyakorolt ​​hatásáról szóló tanulmányok például azt mutatják, hogy a születés előtti stressz és más nemkívánatos események ugyanúgy zavarhatják a szoptatást, mint ahogy megszakítják a bőr-bőrrel érintkezést és a kötődést.

A szoptatás gyakorisága néha olyan markerekként szolgálhat, amelyek tükrözik az anya potenciális kitettségét az SLE-vel a terhesség és a szülés során.

Az expozíció és a kezdet közötti késés

Preklinikai vagy „látencia” időszakok az 1-es típusú cukorbetegségben;

A traumának való kitettség és a T1D kialakulása közötti változó időintervallum régóta zavarja az orvosokat, a krónikus betegségben szenvedőket és a kutatókat.

Az 1-es típusú cukorbetegségben preklinikai vagy látens periódusnak nevezik a még tisztázatlan környezeti kockázati tényezőknek való kitettség, az antitestek kialakulása és a tünetek megjelenése közötti késleltetési időszakot.

Azok a lappangási időszakok, amelyek során a betegség folyamata a tünetek megjelenése előtt elkezdődik, számos más krónikus betegségben is megfigyelhető, mint például az SM, a rheumatoid arthritis/betegség, a lupus és mások, a kutatók gyanúja szerint ME/CFS is.

A negatív gyermekkori tapasztalatok (ACE) tanulmány
A teljes cím a következő volt:

„A gyermekkori bántalmazás és a háztartási diszfunkció kapcsolata a felnőttek halálozásának számos fő okával”

 

A cukorbetegség (mind az 1-es, mind a 2-es típusú) az Egyesült Államokban a 10 leggyakoribb halálok egyike volt – és továbbra is az .

Dr. Vincent Felitti, a Kaiser Permanente belgyógyász és Dr. Robert Anda egészségügyi epidemiológus, a Centers for Disease Control munkatársa működött együtt az ACE-vizsgálatban.
Részletes kutatást követően Anda a gyermekkori traumák 10 konkrét területét választotta vizsgálatra, olyan problémákból merítve, amelyekre az 1990-es években nemzeti programokat hoztak létre (az első tanulmányban 7-tel kezdte, majd nem sokkal később újabb 3-at tett hozzá). A kérdőíveket két hullámban küldték ki 17 337 felnőtt Kaiser-betegnek.

A 10 ACE a következő:

  • szexuális visszaélés

  • fizikai bántalmazás

  • lelki terror

  • akinek a szülője mentális betegségben szenved, vagy aki öngyilkos lett

  • akinek édesanyja erőszakos bánásmódban részesült

  • egy felnőttel élt együtt a háztartásban, aki börtönben volt

  • a háztartásban élő felnőttel, aki problémás ivó, alkoholista vagy utcai kábítószert használt

  • fizikai elhanyagolás

  • érzelmi elhanyagolás

  • egy szülő elvesztése válás vagy különélés következtében

Felitti és Anda megdöbbenve tapasztalta, hogy a fehér, közép- és felső tagozatos résztvevőik csaknem kétharmada (64%), akiknek csaknem fele főiskolai végzettségű és jó egészségbiztosítással rendelkezik, legalább 1 ACE-t tapasztalt. de 37%-uk 2 vagy több ACE-t tapasztalt.

Azt is felfedezték, hogy a krónikus egészségi állapotok és a kockázati magatartások az ACE-k számának növekedésével nőttek, és ez a hatás nem volt finom.

„Amikor a felmérés első eredményei megérkeztek volna, Anda otthon volt Atlantában.

Késő este bejelentkezett a számítógépébe, hogy megnézze a leleteket.

Megdöbbent.
„Sírtam” – mondja. “Láttam, mennyit szenvedtek az emberek, és sírtam.”

A 10 ACE rendkívül fontos szerepet játszott a fizikai betegségek, például a krónikus tüdőbetegség, a szívbetegség, a cukorbetegség, az elhízás és a törések kockázatának növelésében. Emellett növelték a mentális betegségek, például a depresszió arányát; rák, kábítószer-használat, erőszak, öngyilkosság, korai halál és még sok más.

Egy 2009-es publikáció kimutatta, hogy az ACE-k növelték az autoimmun betegségek kockázatát.
Ebben a vizsgálatban a T1D volt az ACE-vel kapcsolatos leggyakoribb autoimmun betegség.
Az itt bemutatott betekintések potenciális új eszközöket kínálnak a krónikus betegségek, például a T1D és sok más betegség korai felismerésére, megelőzésére és akár kezelésére is.

Ez az oka annak, hogy nagyon hasznos megérteni, hogy mennyi kutatás köti össze a traumát a krónikus betegségek kockázati tényezőjeként, és mennyi bizonyíték került napvilágra.

Ezek a tanulmányok azt találták, hogy az SLE-k kiváltják a T1D kialakulását, ahogyan azt sokan gyanítják.

A súlyos életesemények szintén hozzájárulnak a nyilvánvaló T1D kialakulásához és előrehaladásához. Az élethosszig tartó vizsgálatok, az antitest-mintázatok és a terhesség, a szülés és a szülés során előforduló SLE-k vizsgálata mind alátámasztotta ezt a második értékelést.

A korai tanulmányok azt mutatták

Az SLE-k gyakran gyakoribbak a T1D megjelenése előtti időszakban
Az SLE-k az életük során nagyobb számban fordulnak elő azoknál, akiknél kialakul a T1D
Az SLE csökkenti a T1D kialakulásának idejét a „látencia” időszakot.
Az SLE-k hatásai, akárcsak a traumák, összeadódnak.
Az SLE növeli a T1D-vé való progresszió kockázatát azoknál, akiknek már van antitestük
A kockázatot nem csak az SLE típusa, hanem egy esemény megtapasztalása és észlelése is befolyásolja
Az olyan pufferek, mint a támogatási tapasztalatok (például barátságok), csökkenthetik a kockázatot
A szoptatás több mechanizmuson keresztül is pufferelheti vagy csökkentheti a kockázatot
Van egy preklinikai időszak, amely az antitestek jelenlétében látható
A lappangási időszakok 13 évig vagy tovább is tarthatnak a tünetek megjelenése előtt
A késleltetési időszakokat a pufferek és az SLE-nek való kitettség közötti egyensúly befolyásolja
Nem mindenkinél alakul ki T1D, aki veszélyeztetett, vagy akiknél antitestek vannak